„Nyolc éve még azt sem tudtam, hogy kell egy ágyat szépen bevetni” – Interjú Nórival, aki tapasztalat nélkül próbált meg igazi szobalány lenni

Nyolc évvel ezelőtt Nóri teljesen tapasztalat nélkül jelentkezett szobalánynak. Ma már rutinos munkatárs, aki másoknak ad tanácsot. Megkérdeztük, hogyan élte meg az első hónapokat, mik voltak a nehézségei és mi tartotta benne a lelket.

👉 SzállodaiMunka: Nyolc évvel ezelőtt teljesen tapasztalat nélkül jelentkeztél szobalánynak. Emlékszel, milyen érzésekkel indultál neki?

👧🏼 Nóri: „Őszintén? Nagyon féltem. Egyáltalán nem tudtam, mire vállalkozom. Nem dolgoztam korábban szállodában, még azt sem tudtam pontosan, mit jelent a housekeeping. Csak azt éreztem, hogy szükségem van munkára, és hogy ez egy lehetőség lehet. Az első nap, amikor ott álltam a szobalánykocsi mellett, remegett a kezem.”

👉 SzállodaiMunka: Mi volt a legnagyobb nehézség az elején?

👧🏼 Nóri: „Minden! (nevet) Például az ágyazás. Azt hittem, hogy az ágybevetés egyszerű dolog, de amikor a vezetőm megmutatta, hogy a lepedőnek milliméterre pontosan kell állnia, és nem lehet egyetlen gyűrődés sem, teljesen kétségbeestem. A törölközőhajtogatásról nem is beszélve. Az első hetekben sokszor sírtam otthon, mert úgy éreztem, sosem fogom megtanulni.”

👉 SzállodaiMunka: Gondoltad valaha, hogy feladod?

👧🏼 Nóri: „Igen, többször is. Amikor a vendég szólt vissza, hogy kimaradt valami, vagy amikor a kolléganők látták, hogy le vagyok maradva, nagyon rosszul esett. Úgy éreztem, kilógok a sorból. De közben mindig volt bennem egy kis makacsság: Ha másnak megy, nekem is menni fog! Ez tartott életben.”

👉 SzállodaiMunka: Mikor jött a fordulat?

👧🏼 Nóri: „Talán fél év után. Addigra már rutinosabb lettem, és a kolléganők is másképp néztek rám. Az elején inkább csak figyeltek, de később ők is segítettek, adtak tippeket. Egyszer az egyikük odajött hozzám, és azt mondta: Látom, hogy mindig igyekszel. Ez a legfontosabb. Ez akkor nagyon sokat jelentett.”

👉 SzállodaiMunka: És a vendégekkel? Volt, hogy érezted az elismerésüket?

👧🏼 Nóri: „Persze! Amikor először kaptam borravalót, majdnem elsírtam magam. Nem az összeg számított, hanem az, hogy valaki értékelte a munkámat. Később volt olyan vendég, aki külön megköszönte, hogy mindig összehajtogattam a ruháit. Ekkor éreztem igazán, hogy amit csinálok, az számít.”

👉 SzállodaiMunka: Mit adott neked ez a nyolc év?

👧🏼 Nóri: „Türelmet, kitartást és önbizalmat. Megtanultam, hogy a kezdeti kudarcok nem jelentik azt, hogy alkalmatlan vagyok, csak azt, hogy tanulnom kell. És ma már büszkén mondom, hogy a housekeeping közösség része vagyok. Most már én segítek az új lányoknak, akik ugyanúgy félnek az elején, mint én egykor.”

👉 SzállodaiMunka: Mit üzennél azoknak, akik ma, teljesen tapasztalat nélkül jelentkeznek szobalánynak?

👧🏼 Nóri: „Ne féljetek! Nem kell mindent tudni az első napon. A legfontosabb az akarat és a szorgalom. A hibákból lehet a legtöbbet tanulni, és a csapat idővel befogad. Nyolc év múlva lehet, hogy ők is itt ülnek majd egy interjúban, és ugyanezt mondják.”